A bárium elemről ismert, hogy mérgező, de vegyülete bárium-szulfát kontrasztanyagként működhet ezeknél a vizsgálatoknál. Orvosilag bebizonyosodott, hogy a sóban lévő bárium-ionok megzavarják a szervezet kalcium- és kálium-anyagcseréjét, olyan problémákat okozva, mint izomgyengeség, légzési nehézség, szabálytalan szívbetegségek, sőt bénulás is. Ezért gondolják sokan, hogy a bárium egy hírhedt elem, és sokan bárium-karbonáton csak erős patkányméregként maradnak rajta.
Viszont,bárium-karbonátalacsony oldhatóságú, amit nem lehet alábecsülni. A bárium-karbonát oldhatatlan közeg, és teljesen lenyelhető a gyomorba és a belekbe. Kontrasztanyagként fontos szerepet játszik a gyomor-bélrendszeri vizsgálatokban. Nem tudom, olvastál-e egy cikket. A cikk azt a történetet meséli el, hogy a báriumkő hogyan keltette fel a boszorkányok és alkimisták érdeklődését a 17. század elején. Giulio Cesare Lagalla tudós, aki meglátta a sziklát, szkeptikus maradt. Némileg meglepő, hogy a jelenség eredetét egészen tavalyig nem magyarázták meg egyértelműen (azelőtt tévesen a kő egy másik összetevőjének tulajdonították).
A báriumvegyületeknek számos más területen is van tényszerű értéke, például súlyzószerekként, amelyek az olaj- és gázkutakban használt fúrófolyadékot sűrűbbé teszik. Ez összhangban van az 56-os név jellegzetes elemével: a barys görögül „nehéz”-et jelent. Van azonban művészi oldala is: bárium-kloridot és nitritet használnak a tűzijátékok élénkzöldre festésére, bárium-dihidroxidot pedig a műalkotások helyreállítására.